Élet a Nőgyógyászaton koronavírus idején

A koronavírus-járvány mindenki életébe újdonságként robbant be. Még az időseknek is meglepő volt, akik átéltek egy háborút, egy 56-os forradalmat, de világjárványt még nem éltek meg.
A kezdeti nehézségek és félelem után rá kellett jönni, hogy ez idő alatt is orvosként és asszisztensként kell viselkedni. A mi dolgunk az, hogy ellássuk a betegeket.

Különösen igaz ez a nőgyógyászati osztályokon, ahol a terhesgondozást nem lehet a veszélyhelyzet utáni időszakra halasztani, hiszen a legfontosabb szűrések a terhesség első felében végzendők. Nem születhet meg egyetlen beteg gyerek sem csak azért, mert nincs orvosi ellátás és nem derül fény az esetleges károsodásra.
Sajnos sok kerületben egyáltalán nem rendeltek, magukra hagyva a várandós anyákat.
Mi, a XIX. kerület nőgyógyászati osztályának dolgozói mindannyian úgy gondoltuk, hogy a kerület kismamáit ugyanúgy látjuk el mint a vészhelyzet előtt és után is fogjuk, vállalva az esetleges fertőzés veszélyét.
Kispest nagy kerület, több mint 70 ezer lakos él itt, és szerencsére egyre többen vállalnak családot.
A vírushelyzet alatt is egyre többen váltak kismamává. Így naponta legalább 20 terhest látunk el a vészhelyzet alatt is. Probléma volt, hogy a vizsgálatokat, laborokat nem végezték el heteken keresztül. Ezért mi megszerveztük, hogy a kerületben élő, általunk gondozott terheseknek minden kötelező laborvizsgálatot megcsinálunk.
Szerencsére Tóth Balázsné, egyik asszisztensünk a Nőgyógyászaton minden reggel levette a véreket, Kiss Attila, az Intézet sofőrje pedig elvitte a laborba az anyagokat.
Külön köszönjük neki a segítségét!
A genetikai ultrahang-vizsgálatokat részben elvégeztük, részben pedig a 3 magán finanszírozott intézmény segített a kivitelezésben. A kórház sem tudta vállalni ezek elvégzését, így a betegek csak magánfinanszírozottan tudták elérni a 12-18. hetes genetikai vizsgálatokat.
Köszönjük a lakosságnak, hogy ezt megértették és Ők is aktívan részt vettek a saját érdekükben, kellő felvilágosítás után a vírushelyzet alatt a szűrések elvégzésében és áldoztak erre.
Azokat a nőgyógyászati betegeket, akik a nehézkes vizsgálatra bejutás ellenére is úgy érezték, hogy szükséges nőgyógyászati ellátás, szintén megnéztük, senkit sem küldtünk el.

El kell ismerni, hogy a nők sokszor jelentéktelen tünetek mellett is megérzik a súlyos betegségeket. Így került felismerésre ez idő alatt egy kezdődő endometrium carcinoma és egy hüvely carcinóma. Ezen két esetet normális viszonyok mellett kórházi körülmények között lehetett volna diagnosztizálni. Azonban most diagnosztikus célból nem lehet kórházba utalni senkit. Éppen ezért meg kellett oldjuk a szövettani diagnózist szakrendelői körülmények között. Ilyenkor van szükség a leleményességre és az önellátásra.
A vészhelyzet előtti időben rendeltünk endometrium biopsziás eszközt, melyet szerencsére meg is kaptunk, így ennek segítségével altatás nélkül elvégezhető volt a méhnyálkahártyából történő mintavétel és egy héten belül szövettani diagnózissal, valamint megfelelő labor leletekkel tudtuk kórházba utalni, ahol 1 hét múlva laparaszkóppal meg is operálták.

Ugyanis csak diagnosztizált onkológiai műtéteket végezhet a kórház, de diagnosztikus célból nem végezhet műtéteket.

A hüvely carcinóma-gyanús betegnél pedig a sebészetről kölcsönkért biopsziás eszközzel végeztünk szövettani mintavételt, melynek szövettani eredménye carcinómát igazolt. Így azonnal küldhettük sugárkezelésre.

Ilyenkor azért kiderül, hogy rendkívüli esetekben is lehet nem igazán megszokott módon segíteni a pácienseken.
Sajnos a terhes szűréseknél is szűrtünk ki Down-kóros, élettel összeegyeztethetetlen szívfejlődési rendellenességgel bíró magzatot. Ennek a babának sem kellett megszületni ilyen betegséggel. Az intézettől kapott védőruhában, minden beteg után fertőtlenítjük az ágyakat, kilincseket, ajtókat, fülkéket, fogast, CTG tappancsokat, asztalokat, székeket, RR mérőt, Doppler készüléket. Napi 20-25 beteggel találkozva a nőgyógyászat végig rendelt, végeztük a kötelességünket. Közben a személyes beteg-orvos kapcsolaton kívül egész nap csengett a telefon és telefonon keresztül tanácsokat és EESZT recepteket adtunk. Ebben dr. Fazekas Ferenc onkológus főorvos is segített hetente kétszer.

Ez az időszak talán még jobbá tette az osztályunk közösségét, éreztük az egymásra utaltságunkat. Az elfásultság ellen, miután a rendelés után mindenki hazament, nem lehetett hétvégi programokat szervezni, mégis kicsit több időnk volt, mint a szokásos munkarendben, mindenki behozta a már olvasott, érdekes könyveit. Cserélgettük, így mindenkinek volt olvasni valója a hétvégén. Ezt a szokást valószínűleg meg is tartjuk. Sőt, néhány könyvet másoknak is ajánlunk:

  • Marina Fiorato - Kit és Bíbor és csont
  • Julia Gregson - Monsoon Indiában
  • Corinne Hoffmann - Afrikai szerető /3 kötet/
  • Ken Folett - Katedrális és Évszázad trilógia
  • Tara Weston - Tanult lány

A húsvétot és az egyik kolléganőnk névnapját rendelés után közösen megünnepeltük, mert a megemlékezések is fontosak és közösségépítőek.
Közben dr. Szőczei Beáta on-line GCP tanfolyamon vett részt és sikeres vizsgát tett.Emellett két kolléganő is vizsgák letétele előtt áll.
Lassan, reméljük, túl leszünk a világjárványon, de érdemes megjegyezni azokat az újdonságokat, melyeket a koronavírus okozott az életünkben. Sokkal jobb lett és kisebb a forgalom, jobb a levegő, tisztábbak a lakások, megtanultunk kenyeret sütni, több időnk van egymásra figyelni, empatikusabbá váltunk, új és jó szokásokat vettünk fel, és ráébredtünk a munkahelyi egymásrautaltságra.
Viszont mindenkinek nagyon hiányoztak a család azon tagjai, akikkel nem találkozhattunk a veszélyhelyzet miatt. De ezzel is ráébredtünk, hogy mennyire szeretjük Őket. Talán, nem gondolkozunk ezen, ha bármikor találkozhatunk velük!

Megtanultuk, hogy bármit el tudunk végezni és meg tudunk oldani ha szükség van rá.
A veszélyhelyzet lezárulta után se ott folytassuk, ahol előtte abbahagytuk!

Budapest, 2020. április 28.

dr. Szőczei Beáta
rendelésvezető főorvos
Nőgyógyászat